4. fejezet

 Camlann 2.


Morgana serege egyre beljebb nyomult a völgyben, maga előtt tolva az ellenséget. A szászok egyik vezetője épp egy lovagnak ugrott neki, mikor a távolban villámok és tűzlabdák jelentek meg pont ott, ahol a sereg másik fele támadásra készen állt. Mindenki odanézett egy pillanatra.
Arthur a fényben meglátta a fent álló ellenséges katonákat.
– Erre! – ordította el magát, és felfelé kezdet rohanni. Átverekedve magát az ellenséges katonákon.
Emberei egy része követni kezdte őt, így Camelot serege is kettészakadt.

A két fél újra egymásnak ugrott, miközben a király felért. Az ijedt szászok hátráltak a villámoktól és tűzlabdáktól, de azok nem akartak abbamaradni. Egy embert pillantottak meg a sziklák mögött, aki érthetetlen nyelven beszélt, szemei pedig borostyán sárgán izzottak. Az alak egy pillanatra megfordult, és kidugta a fejét a sziklák közül. Merlin meglátta a felfelé tartó lovagokat, ezért megszüntette a varázst. Arthur félrenézet, hátha meglátja az embert, aki segített neki. A sziklafalnál egy alak suhant el, akinek piros sál volt a nyakában, és egy pillanatra a királyra vetette tekintetét.
Merlin! – gondolta magában. – De nem, az lehetetlen – mondta halkan.
Elfordította fejét a szikláról, és belemélyesztette kardját az első, előtte álló szász katonába.



Morgana zöld szemei, szinte szikrákat szórtak.
– Emrys! – suttogta, hangjába harag és félelem csengett.
A villámok abbamaradtak, ő pedig elindult, hogy megkeresse a varázslót. Lebotorkált a sziklákon, kihúzta kardját és elindult a csatatérre. Aithusa is feltűnt az égen, hogy dühösen támadjon a cameloti hadra.

Mordred a völgyben volt, de nem lepődött meg a varázslaton, szinte vicsorogva mondta. – Merlin! – Dühösen rohant bele a tömegbe. Nem nézte, hogy Camelot katonája, vagy az északi sereg egyik tagja került az útjába. Szeme izzott, kardját beledöfte egy lovagba, majd eltűnt egy szikla mögött.

---

Mire besötétedett, több volt a halott, mint az élő.
Morgana is bevetette magát a csatatér közepére. Az emberek menekültek előle, tucatok haltak meg, mikor szeme felvillant. Körbenézett, de nem látta merre mehetett Emrys. Mordredet is rég elvesztette a szeme elől, és Aithusa miatt, szinte minden lángokban állt. Hirtelen éles fájdalmat érzett az oldalában, megfordult, és beledöfte kardját a mögötte álló katonába. Sérülése nem volt komoly, hiszen Főpapnő volt. Mióta a sárkány rálehelt, egyszerű fegyver nem végezhetett vele, ettől függetlenül a penge éles fájdalommal mart oldalába. Feje fölött elszállt sárkánya, megpróbálta magához hívni, de az túl magasan volt, nem hallotta.


Fent a szirten már csak pár ember harcolt. Arthur még irtotta a megmaradt szászokat, és próbált segíteni a még élő, de sebesült lovagokon. Lehajolt felsegíteni egyet, de a fehér sárkány megjelent felette, majd lángokba borította a földet. A király lehasalt a halottak közé, amíg a sárkány el nem repült fölötte. Körülötte minden lángokban állt, egy kisebb tűzgyűrű zárta körbe. Fáradt, és sebesült is volt. Lerogyott egy kőre, erősen kellett tartania magát, hogy ne ájuljon el. Végignézett az előtte elterülő fennsíkon. Halott társait, katonáit és elesett szászokat látott. Néhol még egy-két ember harcolt, de pár perc múlva ők is holtan estek a porba.

Még a távolba nézett, mikor egy sötét alak bukkant elő mögötte a lángokból. Az alak lassan, halkan közeledett felé, fekete kardját kihúzta hüvelyéből.
Mordred volt az.