Camelotban már kivonult a seregek egy része de Merlin nem tudott mozdulni. Mordred árulása óta egyre nagyobb félelem volt benne hogy bekövetkezik amit a barlangban látott. Mordred mellett ott volt Aitussa is, akit ő hozott létre. De csak pusztulást hozott vele erre a földre. Hogy állhatott át? Hisz Morgana még csak nem is sárkány úr még köze sincs hozzá.
De nem tűnődött ezen tovább, elindult az utolsó csapattal Camlan felé.
---
Mordred éppen fegyverkezett mikor Morgana benyitott. Megpróbált egy mosolyt csalni az arcára de nem éppen olyan hangulatban volt. Nem támogatta a boszorkány elveit, de megpróbált hinni benne, hogy mégis ide kellett állnia. Mindkettőjüknek egy célja volt: megölni Arthurt. Azt az embert akiért négy héttel ezelőtt még bármit megtett volna. De a király elárulta. Talán még nála is jobban haragudott Merlinre. Ő igazán megérthette volna de nem. Mióta Mordred lovag lett elfordult tőle és gyűlölettel nézett rá akár hányszor meglátta. Most már legalább van rá oka. Emrys!
-Min gondolkozol?-- szólalt meg Morgana.
-Semmin-válaszolt. Akármennyire is gyűlölte Merlint nem árulta el ki ő valójában. Egyrészt mert nem akarta még jobban szítani a dühöt úrnőjében. Másrészt azzal tényleg teljes Camelot halálos ítéletét mondaná ki. Neki semmi baja nem volt az ott élőkkel és a várossal csak az uralkodójukkal.
-Látom készülődsz.-szólt újra Morgana-Nem zavarok sokáig, csak hoztam neked valamit.-mondta és letett egy rongyokba tekert kardot az asztalra. Mordred kicsomagolta és meglepődve de csodáló tekintettel nézett a fegyverre.
A kard sötét volt majdnem fekete. A markolatát druida faragványok díszítették. Ahogy megfogta érezte ahogy elönti a kard ereje és kegyetlensége.
Morgana elégedetten nézte a fiút, bólintott majd kiment a szobából.
---
Merlin leghátul lovagolt. Nagyon rossz előérzete volt. Elakart menni beszélni a Nagy Sárkánnyal de nem akart elszakadni a csapattól. Arthur már valószínűleg Camlannál jár (az hogy miért nem volt most vele lényegtelen) és készen áll hogy feláldozza az életét bármelyik emberéért vagy Mordred elé ugorjon.
Annyira elgondolkozott, hogy nem is figyelte merre lovagol. - Merlin! Másik irány!- mondta egy mély hang. Merlin megfordult és elindult a lovagok mögött. -Jól vagy?-kérdezte Leon. -Persze. A halálunkba lovagolunk de azért jól vagyok...-válaszolt Merlin. -Valószínűleg igen ,de ki kívánhat jobb halát mint hogy feláldozd magadat valakiért? -kérdezte a lovag.
-Én- Mondta Merlin, de nem gondolta komolyan. A királyságért és Arthurért bármikor feláldozná az életét.
---
Mordred vezetésével megindult a szászok serege Morgana romvárából. A boszorkány csak később indult utánuk Aitussaval. Ő másik irányból közelített Camlan felé hogy egy fenti szirtről figyelje az eseményeket és közbe avatkozzon amikor szükség lesz rá. A sárkány is könnyebben repülhet el innen hogy megperzselje Camelot lovagjait.
---
Camlan előtt már letáborozott Arthur serege. Merlin is megérkezett az utolsó csapattal. A szolgának aznap rengeteg dolga volt sátorból sátorba rohant, hogy a király és a lovagok páncéljait ki fényesítse, kardjaikat megélezze. Ezenkívül nem tudott szabadulni a gondolattól hogy ma beteljesül a jóslat és Arthur meghal Mordred keze által. Tudta hogy meg kell akadályoznia de az évek során sokszor próbálta megállítani a sorsot és pont emiatt teljesedett be. Minden ember története át írható de mindig vannak biztos pontok amiket nem lehet megváltoztatni.
Éppen a fegyvertároló sátorból indult kifelé hogy elvigye a láncinget Arthurnak mikor Leon és még pár lovag megérkezett a hírrel hogy a több ezer fős szász hadsereg pár órán belül megérkezhet. Akkor még nem sejtették hogy Morgana serege kettévált Camlan előtt így két oldalról közelítik meg, és a Camelotiak csapdába esnek. Merlin egy hangot hallott a fejében ami a nevét suttogta: ”Merlin”. Tudta ki mondja ezt ezért elindult a közeli dombhoz hogy meg keresse a hang gazdáját.
---
Morgana felvette kardját, mert akármilyen nagy varázsló az ember sosem árt ha van nála fegyver. Felnyergelte fekete lovát és elindult a csatatér felé. Aitussa felette repült. Már bírt hosszú távon is a levegőben maradni megerősödött a két év fogságban töltött idő után. Morgana szélsebesen vágtatott végig az erdőn és közben azt remélte hogy Emrys is felbukkan és végre megszabadulhat tőle persze miután megtudta ki ő valójában. Ez a gondolat meg is ijesztette hiszen figyelmeztette a Celix hogy ő a végzete. Az évek alatt sokkal határozottabb, erősebb lett és szinte teljesen elmerült saját sötétségében de mikor erre az emberre gondolt elfogta a rettegés.
Megpróbálta elterelni a figyelmét ezért arra gondolt hogy a mai csatában végre végez Arthural és elfoglalja Camelotot. Hogy miért is akarja ezt? Már ő maga se tudta. A hosszú évek alatt ez az élet céljává vált ez motiválta ez tartotta életben, hogy akart valamit. Nem tudta miért is gyűlöli igazából Arthurt de ez a gyűlölet hajtotta már hét éve. Már azt sem hitte el magáról hogy tényleg a mágiát képviseli és ezért háborúzik.
Hanem a bosszú miatt. A bosszú az elmúlt évekért. Attól kezdve hogy az egyik legjobb barátja megmérgezte, hogy rettegett a gyámjától akiről kiderült hogy az apja, addig hogy két éven keresztül egy sötét tömlöcbe volt zárva. Arthur mind azokat a dolgokat juttatta eszébe amik annyi szenvedést hoztak az életébe azokat a csalódásokat és fájdalmakat. Nem is azokon az embereken akart bosszút állni akik ezt tették vele hanem a régi életén és ehhez a legközelebb Arthur és Camelot volt. Ha pedig akkora hatalom lesz a kezébe megbüntethet mindenkit, megbüntetheti az egész világot.
Miközben ezeket gondolta az arca eltorzult a dühtől. Hirtelen viszont kis ijedség jelent meg a szemében. Ilyenkor megijed saját magától. Hogy lett ez belőle? A keserűség teljesen felemésztette.
Közben megérkezett Camlan völgyéhez. A kis sárkány leszállt mellé és fel nézett rá, kék szemeivel mintha azt mondaná ”itt vagyunk”. Morgana halványan rámosolygott majd lenézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése